Tudom, tudom... Szánom-bánom bűneimet (azaz, hogy nem jöttem) de annyi minden jött össze az elmúlt egy (másfél) héten, hogy azt sem tudtam merre is áll a fejem. Alig két nap alatt két különböző buliban voltam (az egyik páromé míg a másik családi rendezvény volt) és semelyik alkalommal sem távoztam szomjasan. Nem azt mondom, hogy berúgtam (igen távol álltam tőle) de talán a szonda kimutatott volna valamit. A fogyókúra pedig nem lett elfelejtve csak most egy kicsit tágabban értelmeztem de mától megint élt minden egyes szabályom! De most nem ezzel jöttem nektek, hanem egy kis cikkel, ha szeretnétek hívhatjátok ajánlónak is. Na szóval, nem tudom ki ismeri a Reign (magyarul Az Uralkodónő) című sorozatot. Ha ismeritek szerintem nagyjából megérthetitek a rajongásomat (tipikus tini sorozat viszont történelmet is fűznek bele amelybe szerelmes vagyok szóval szerintem már meg is magyaráztam, hogy miért szeretem ennyire). Viszont ha még nem találkoztatok vele nem ajánlom, ugyanis az első évadban imádni fogjátok, függővé váltok. Majd a második évadban a sorozat minden egyes kedvencedet (legyen szó kedvenc karakterről vagy akár házaspárról) tönkreteszi, szétzúzza. Most például a Francis – Mary (főszereplő pár) fonalat zúzták szét szerintem örökre. Esküszöm abbahagytam a nézését, de mégis olyan jó…Bűnös élvezetem mostanában.

Emlékszem, hogy körülbelül másfél évvel ezelőtt, sőt volt az már kettő is, ugyan ilyen problémával küzdöttem mint most: kövérnek éreztem magam és nem szerettem az életem. Akkor megelégeltem mindent és az egész nyaramat azzal töltöttem, hogy egészségesen ettem, mozogtam, számoltam a kilókat. Akkor le is ment több mint tíz én pedig elkezdtem azt érezni, hogy hé emberek én is lehetek csinos. Erre jött a szeptember, az iskola ezzel együtt pedig az evésrohamaim. Ezen felül beköszöntött életembe a nagybetűs szerelem én pedig kezdtem elhanyagolni magam. Nem a kapcsolatomat hibáztatom, ne értsetek félre, csupán a tényt, hogy úgy éreztem neki mindenhogy tetszem akár 100 kilósan is minek figyelni az alakomra. Neki most is tetszem, de magamnak már régen nem. Jobbat érdemel annál akivé szép lassan váltam, de újra elkezdeni ezt az egészet nem egyszerű dolog. Úgy érzem menni fog, de ki tudja, hogy mit hoz a holnap. Ma mindenesetre reggel volt időm és gyorsan tornáztam egy kicsit illetve ezután a bejegyzés után is tervezek egy kis testmozgást. Apummal pedig annyi gyümölcsöt vetettem, hogy egy egész hadseregnek is elég lenne. Tudjátok, hogy ha rám törne az a fránya evésroham legyen valami finom és egészséges a környezetemben aminek nekieshetek. Menni fog...mennie kell.

Sziasztok! Hát itt vagyok a második bejegyzésemmel is. Ma nekikezdtem a fogyókúrámnak. Nagyon nehéz volt úgy elmenni a suli büfé mellett, hogy tudtam nekem mostantól nem szabad ennem rántott husis szendvicset majonézzel, minimum húsz napig. Vittem magammal kaját a suliba, szóval nem maradtam éhen nem erről van szó, de a tudat maga elég kínzó volt. Harmadik órában futottunk Cooper-tesztet (ki gondolta volna, hogy így kell leírni) és alig bírtam megcsinálni. Ez is megerősített abban, hogy jó lesz ez az életmód változtatás. Utolsó két órában irodalom szövegalkotás dolgozatot írtunk. Az érvelést választottam, de olyan rossz lett, hogy bele sem merek gondolni mi lesz velem az érettségin. Hazajöttem és megtömtem magam rakott krumplival, ami hizlal. Ezaz.. Köszi irodalom! Szóval ma már nem eszek maximum gyümölcsöt és még este is tornázhatok, hogy legalább nullára kerüljek. De viszonylag jól tűröm... A késztetés még mindig ott van, hogy lemenjek nassolni kicsit de most per pillanat nincs is erőm felállni annyira fájnak a lábaim. Inkább megyek és keresek magamnak estére valami jó kis tornászós videót, meg esetleg egy fitnesz-kihívást. Xoxo

Sziasztok! Sok szeretettel üdvözlök mindenkit itt, a teljesen megújult LittleWritings.gp-n. Kicsit ironikus most írnom, ugyanis a bejegyzés pont ugyan azt a címet kapta mint az azt megelőző (amit pár hónappal ezelőtt raktam ki nektek). Azóta rengeteg minden történt amiket nem is akarok sőt nem is tudnék felidézni, olyan régen volt. Vagy lehet, hogy csak azért mert olyan a memóriám, mint azoké a bizonyos elefántoké... A lapot azért nyitottam meg újra, mert úgy éreztem, hogy kell egy hely, ahol kiírhatok magamból mindent amit érzek vagy amit közölni akarok az emberekkel, csak nincs elég merszem kimondani hangosan. Továbbá naplóként is szeretném használni, amibe lejegyezhetem szenvedéseimet, ugyanis képzeljétek: újra elkezdtem fogyókúrázni. Holnaptól számítva kerek 20 napom van arra, hogy egy kicsit formába hozzam magam a ballagásomra. Míg mások amiatt vannak kiakadva, hogy nem tudnak semmit az írásbeli érettségire én azon agyalok, hogy hogyan állhatna rajtam egy hülye fekete szoknya. Tipikus Luna...