Emlékszem, hogy körülbelül másfél évvel ezelőtt, sőt volt az már kettő is, ugyan ilyen problémával küzdöttem mint most: kövérnek éreztem magam és nem szerettem az életem. Akkor megelégeltem mindent és az egész nyaramat azzal töltöttem, hogy egészségesen ettem, mozogtam, számoltam a kilókat. Akkor le is ment több mint tíz én pedig elkezdtem azt érezni, hogy hé emberek én is lehetek csinos. Erre jött a szeptember, az iskola ezzel együtt pedig az evésrohamaim. Ezen felül beköszöntött életembe a nagybetűs szerelem én pedig kezdtem elhanyagolni magam. Nem a kapcsolatomat hibáztatom, ne értsetek félre, csupán a tényt, hogy úgy éreztem neki mindenhogy tetszem akár 100 kilósan is minek figyelni az alakomra. Neki most is tetszem, de magamnak már régen nem. Jobbat érdemel annál akivé szép lassan váltam, de újra elkezdeni ezt az egészet nem egyszerű dolog. Úgy érzem menni fog, de ki tudja, hogy mit hoz a holnap. Ma mindenesetre reggel volt időm és gyorsan tornáztam egy kicsit illetve ezután a bejegyzés után is tervezek egy kis testmozgást. Apummal pedig annyi gyümölcsöt vetettem, hogy egy egész hadseregnek is elég lenne. Tudjátok, hogy ha rám törne az a fránya evésroham legyen valami finom és egészséges a környezetemben aminek nekieshetek. Menni fog...mennie kell.